Avagy miből lesz a cserebogár?
Velem sajnos számtalan alkalommal előfordult, hogy megvettem egy számomra kedves, fényes, kiváló figurát/modellt, amit nagy izgalmamban azonnal elkészítettem és kifestettem. Teltek-múltak az évek, amikor egyszer csak előkerült egy ilyen modell. Első ránézésre pedig csupán ennyi jutott eszembe: „De sz*r!” és elkezdtem sajnálni a pénzt és a belefektetett időt. Ilyenkor mindig két lehetőséget láttam. Egy: bevágom a kukába és addig ugrálok a tetején, amíg porrá nem őrlődik. Kettő: veszem ismét az időt és a fáradtságot, hogy csináljak belőle valami szépet (mondanom sem kell, eleinte ez volt a ritkább eset). Egy renováló folyamat hosszú és sok melót igényel. Az első ilyen akcióm, amit dokumentáltam is egy Dreadnought újjászületése. Imádom ezeket a harci robotokat. Valami ellenállhatatlan vonzerejük van, és hozzá teszem: hatalmas móka konvertálni őket. Szóval szedjük össze, amink van: egy robot, egy halom kacat (ezalatt a régi makett-tankok alkatrészeit, műanyag darts nyilakat, egy halkonzerv dobozát, egy régi fogkefét, egy kifogyott halkrémes tubus alumíniumát és néhány gémkapcsot értek), pár tubus ragasztó, alapozó spray, festék, kétkomponensű epoxy gyanta (akarom mondani: ződ cucc), sculpting tool, reszelők, olló, táblaragasztó-gyurma, türelem, sok-sok idő és egy precíziós kés.
Első lépésként fel kell ismernünk azt a szomorú tényt, hogy a régi roboton vastagon áll a festék, de műanyag mivolta miatt nem dughatjuk szintetikus hígítóba. A megoldás (ki gondolta volna) hosszú és fáradtságos hipózás. A lényege, hogy a figurát egy hipóval teli befőttesüvegbe rakjuk úgy előre láthatóan 1 hétre. Hohó… a mókának koránt sincsen vége, ugyanis napi rendszerességgel végig kell sikálnunk minden négyzetmilliméterét egy fogkefével. Persze a festék csak ritkán jön le tökéletesen. Nekem sem sikerült a nyers műanyagig lemaratnom mindenhol, de a célnak megfelelő formába hoztam.
Mik a teendőim ezután? Először próbáltam nagyobb kártevés nélkül darabokra szedni… oké őszinte leszek: összetörtem. Ezt követően kezdtem csak azon gondolkozni, hogy milyen legyen a ,(gondolom feltűnt) Daemonhunterből átalakított, Imperial Fist Dredem. A lábai nem tetszettek. Ilyen kurta végtagokkal maximum totyogni tudna a csatatéren, ami valljuk be elég nevetségesen nézne ki. Az én megoldásomtól sem fogja átlépni a hangsebességet, de mivel több forgója és ízülete van, szerintem könnyebben fog tudni rohamozni. Igaz így jobban hasonlít egy csirkére járás közben, de ennek is megvan a hangulataJ.
A következő feladatom a szegecsek megszüntetése volt. Számomra fájdalmas tény, hogy az emberiség a negyvenedik évezredre elfelejt hegeszteni. Mindezek mellett azért ott, ahol tényleg jól néz ki, meghagytam pár bütyköt. A Dred testének ötlete egy Apocalypse könyvben látott Ultramarine Dred testén alapul. Megtetszett nagyon a kinézete, így gondoltam alkotok valami hasonlót az enyémre is.
A végtagok rendbe hozása után várt rám egy igen súlyos feladat. Úgy kellett összeragasztani, hogy mutatóssága mellett tartós is legyen. Ehhez volt szükségem a gémkapcsokra: a lába minden darabját meg kellett csapolni (vicces, de tényleg minden egyes részt egészen a medencéig). A felső része továbbra is lötyögött a beállítás és összeragasztás után, de nem aggódtam efelől, hiszen a gyantázás még hátra volt.
Az utolsó munkálatok voltak már csak hátra: alkossunk alumínium lapból egy pajzsot az elejére, valamint két vértezetet a pipaszár lábacskákra közvetlenül a gyantázás előtt.
Személy szerint a kétkomponensű gyurma a kedvenc anyagom konvertálásnál. Ki tudtam vele javítani a páncél sérüléseit, kibiztosítani a felsőtestet, csapokat készíteni a vértezethez és javítottam az assault cannonon is.
A fehérre alapozás előtt és egy átdolgozott nap után boldogan konstatáltam, hogy a tonhalkonzervbe tökéletesen beleillik a Dreadnought talapzata. Egy kis fekete spray után elegáns piedesztál készült belőle.
Eme újászületett gépcsodával legközelebb a Mare Temporum rovat új részében találkozhattok akkor már festett állapotban.
Ave
Na következ
kommentek